821 III. resz. a gyerekkor
...azt mondjak nekem csak megszuletni volt nehez. Valoban en is igy gondolom. Ami eddig akadaly elofordult az eletemben, azt mindig nagyon konnyeden sikerult venni. Legalabbis utolag igy latom mindig. Ambivalenttel a viszonyom eleinte nem volt nagyon fenyes. Bizonyara nagyon balfek lehetett a pali, mert mint mondjak rendesen igaba hajtottam a fejet: minden fenykepen ugy vagyunk lefenykepezve, hogy pl. en ulok a kiskocsiba o meg huzza. Vagy epp,mikor atadja a fagyijat nekem. Kiskorunkban az orvosok felhivtak a szuleink figyelmet arra, hogy jo lenne, ha kulon valasztananak minket, mert lassan az eszperantonal is kemenyebb mesterseges nyelvet kezdtunk kialakitani. Mar akkor nagy volt a szovetseg,ami aztan egy eletre megpecsetelte a sorsunk. Persze nem teljesen pozitiv ertelemben,mert gyakran elofordultak hullamzasok a meghittnek velt viszonyunkban. Szoval eleinte en voltamaz ellovas minden szarban. Pl. rendszeresen kiszedtem a kisagy racsat es kimasztam belole Vagy mikor apukam ugy gondolta tuljar az eszemen, es megerositette a racsokat, mas utat valasztva, mar akkor atleta testtel rendelkezve, dobbantottam es atugrottam a kisagy racsait. Azert ez nem semmi. Sajnalom, hogy nem emeltem ezen isteni kepessegem professzionalis szintre. Ambivalentnek modellkent szolgaltam az ilyen kis csinytevesekben. Persze amilyen bena volt, o mindig vagy beszorult a racsok koze, vagy fennakadt rajtuk. Igy mindig picsogas lett a vege, kovetkezmenykent lebukas, es persze nekem - mint felbujtonak - szobafogság. Nem orultem neki, hogy bimbozo kepessegeimet nem hagytak kifejlodni, de mit tehettem...
Anyukam, elso szulese leven - meg persze azt a terhet nem szamitva, hogy nem is egy, hanem egyszerre ket gyerek is lett - teljesen kimerult az elso harom vagy talan ot evben. Nem csodalom, nagyon nem konnyitettuk meg a dolgat. Apukam segitsegkeppen egy kettos nyakorvet ajandekozott anyukamnak, aki jobb megoldast nem talava, rendszeresen alkalmazta. Emlekszem, hogy a kozeli menzara jartunk ebedert egy idoben. Nem volt konnyu ezt az adventuret megvalositani, mert a menzara erkezven valamelyikunk kezet mindig el kellett engedni, hogy az ethordot aztan a kezbe lehessen applikalni. Ennek mindig az lett a kovetkezmenye, hogy Ambivalent vagy en kisurrantunk a markolatbol. Apam a jo otleteivel - nyakorv - veget vetett a kis akcionknak. Persze nem tartott sokaig, mert lassan az anyukak megkovezni latszottak anyukamat,amiert ket nyakorvvel megbeklyozott gyerekkel rohangalt az utcan. Mivel ez mar a "kis testi sertes" hatarat surolta,kenytelen volt feladni eziranyu erofesziteseit....
Sajnaltam szegenyt,legalabbis igy utolag. Biztos nem lehetett neki olyan konnyu. Ilyenkor gyakran elgondolkodm azon, hogy en vajon mit csinaltam volna a helyeben, vagy hogy egyaltalan akarok-e gyereket. Na persze hogy akarok, csak hat biztos nem lehet olyan konnyu, ha tortenetesen olyan kolkei vannak az embernek, mint amilyenek mi voltunk. Emlekszem az elso talakozasunkra a tejfollel. Valoszinuleg az analis szakaszban lehettunk, mert elveztunk mindenbe belenyulni, fogdosni, osszegyurni...stb. Szoval epp nem voltak otthon az osok,es ez ismet megnyitotta a garazdalkodas szabad teruletet elottunk - nem mintha ezen elvezetben valahais zavart volna a szuleim jelenlete. Akkor tudtam meg eloszor, hogy mi a kulonbseg a tej es a tejfol kozott, es bevallom a tejfol jobban tetszett,mert az legalabb nem folyt ki a kezem kozul olyan gyorsan. Szoval, emelekszem azt elveztuk Ambivalenttel, hogy amikor tenyerunkre felkent tejfollel tapsoltunk, milyen kreativ muveszi kepeket tudtunk egymas arcara varazsolni. Csak ugy lubickoltunk az alkotoi folyamatban, mikor edes jo szuloanyank meg nem jott es fel nem kialtott: "Ur isten, ezek a gyerekek baranyhimlosek!".Persze annyi esze nem volt, hogy kozelebb jojjon es megnezze ez csak feherje...:) Helyette megragadta a telefont es azonnal hivta az ugyeletet. Meg jo, hogy az orvos reakcioideje a magyar egeszsegugyben a normalisnak megfelelo volt, igy anyam hamarabb percipialta, hogy a helyzet kevesbe komoly, mint az az elso latasra tunt. Azt mar nem is emlitve, hogy mi - Ambivalenttel - annyira megkeseritettuk edes jo anyank fiatalnak mondhato korat, hogy meg arra sem volt ideje mellettunk hogy szorakozni jarjon. Koztudott volt, hogy minket senki nem lat szivesen foleg nem a szulok nelkul es senki nem akarja a dadust jatszani mellettunk. Ez egy kicsit rosszul is esett akkor, de innen - 27 ev tavlatabol - megertem. folyt. kov.
